Aki elvesztette az állását

Bence (26), a Mind-Diákon keresztül dolgozott egy turisztikai üzletben, de mivel a járványhelyzet teljesen lebénította a turizmust, neki is másik diákmunka után kellett néznie. Elmondása szerint, abban az egy-két hétben, amíg munka nélkül maradt, több állásra is pályázott, míg végül a Mind-Diák munkatársa felajánlott neki egy pénztárosi állást, amely az előző állásához hasonlóan megfelelő anyagi megoldást jelent számára, még ebben az átmeneti, bizonytalan időszakban is.

„Ez az új munkakör sokkal pörgősebb, és több energiabefektetést igényel, például, ha éppen kisebb a forgalom, akkor sincs megállás, mert vagy a visszárut pakolom, vagy egy másik osztályon segítek be. Arról nem is beszélve, hogy messzebb is van, mint az előző munkahelyem, ezért az utazással szintén sok időm elmegy.” – teszi hozzá Bence.

A fiatal egyetemista egyedül tartja fenn magát, ezért a fennálló helyzetben muszáj volt neki priorizálni, és a munkát helyezni előtérbe.

A #maradjotthon mozgalom nála annyiban valósult meg, hogy akkor tudott otthon lenni, amikor éppen nem dolgozott, ilyenkor hosszú távú szakmai céljait tervezgette. Még nem alakult ki, hogy hogyan tudja végre megvalósítani őket. 

Ugyanis Bencét a média több területe is érdekli, mind a televíziós műsorkészítés, mind a rádiózás (az egyetem rádiójának is a tagja), amelyekben a jövőben szintén szívesen kiteljesedne: "Hogy pontosan a média mely területén fogok lecövekelni, azt még nem tudom, hiszen ma már a tartalom fogyasztási szokások nagyon gyorsan változnak, és ki tudja, hogy 5 év múlva is létezni fog-e a média azon része, ami most éppen érdekel."

Összességében Bence úgy érzi, az első időszakban kifejezetten jól állta a sarat, hiszen amilyen gyorsan kihúzták a talajt a lába alól, olyan gyorsan sikerült is helytállnia, ráadásul egy biztos munkahelyen. 

Hozzá hasonlóan, több diákunkat is nehezen érintették a váratlan változások. 

Aki a szakmai gyakorlatát szerette volna teljesíteni

Például Hanna (24), elsőéves mesterszakos tanuló a lehető legrosszabbkor kezdett el gyakornoki munkalehetőség után keresni. A járványidőszak előtt interjúról interjúra járt, amikor végre két helyre is felvették volna, de a koronavírus berobbanásával, a cégek szinte azonnal visszamondták ajánlataikat. Végül a Mind-Diáknál talált rá arra a diákmunkára, amiben úgy érzi, teljes mértékben ki tud teljesedni: kommunikációs asszisztensként segíti a Mind-Diák marketingosztályát, home office munkavégzéssel.

„Hozzám hasonlóan nagyon sok ismerősöm, szaktársam ebben a szemeszterben tervezte teljesíteni a kötelező szakmai gyakorlatát, de szinte mindenkit visszautasítottak. Most, hogy kezd újra visszaállni az élet a rendes kerékvágásba, a cégek már nyitottabbak a gyakornokok fogadására is, újra keresik a diákokat.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a Mind-Diáknál teljesíthetem a szakmai gyakorlatom és nyáron is dolgozhatok, akár a Balaton partról. És persze örülök, hogy a tanulmányaim során szerzett elméleti tudást, végre gyakorlatba is ültethetem, sok dolognak csak most látom az értelmét.

Kicsit olyan érzés, mint amikor belekerülsz egy jól ismert filmjelenetbe. Ismerős, ismerős, de azért átélve teljesen új impulzusokat ad.”

– mondta Hanna, aki újult erővel vág bele a karrierépítésbe.

Aki motiválatlannak érezte magát

De a másodéves gazdálkodás menedzsment szakos egyetemistát, Katát (20) is rosszul érintette a járvány okozta felfordulás, mert úgy érezte, így hogy nem találkozhat a szaktársaival és a tanárokkal, minden eddigi motivációja alábbhagyott. A Mind-Diákon keresztül talált rá jelenlegi állására: adminisztrációs munkát végez egy gyógyszeripari cégnél, amit ebben az időszakban mindennél jobban megbecsül. Az egyetemista lány úgy gondolja, a munkával és a sporttal képes rendszert vinni az életébe, ami kicsit visszarántja a mindennapi valóságba, és segít a céljaira fókuszálni.

„Először kifejezetten örültem annak, hogy nem kell bejárnom az órákra, és így az utazással is több időt megspórolok, de egy idő után, a személyes kontakt hiányában, elhagyott minden lelkesedésem.

Most hogy végre újra nyitva vannak az edzőtermek, és a munkahelyemre is időszakosan bejárhatok, egy láthatatlan rendszerbe igazítottam magamat, ami segít túlvészelni ezt a szemesztert.”

Ugyan a munka és a távoktatás mellett csak kevés idő jut a szórakozásra, az utóbbi időben, a járvány lecsendesedésével már mindhárman hiányolták a baráti összejöveteleket. Ahogy azt Bence is kifejtette: a baráti kiruccanások „terápiás hatását” sem szabad figyelmen kívül hagyni! :)